Bemutatkozás

Kegyelem: görögül kharisz, az egész Újszövetség egyik legjelentősebb, középponti fogalma. Bár emberek kegyelmére is vonatkozhat, túlnyomó többségben Isten kegyelmével kapcsolatban fordul elő. A kharisz jelentéstartománya azonban jelentősen eltér a magyar kegyelem szóétól.

Míg az utóbbi inkább csak a bűnei miatt elítélt ember jogi értelemben való felmentésére utal, addig a kharisz erőteljesen tartalmazza az öröm, jókedv jelentését is, hiszen a khara szó, amelyből származik, örömöt jelent. Szemben a magyarral, tehát nem egyszerűen csak egy jogi aktust jelent („a köztársasági elnök kegyelmet adott X. Y. elítéltnek”), hanem hangsúlyozottan örömből, jókedvből fakadó, vidámságtól motivált megkegyelmezést, megbocsátást, ajándékozást, adakozást vagy más pozitív cselekedetet: mint amikor valamilyen bennünket ért nagy örömtől indíttatva valami jót teszünk mással (ajándékot veszünk, megbocsátunk neki stb.), anélkül hogy erre ő okot adott volna.

A kharisz az öröm kifejezése tehát. Isten kegyelmének lényege – mint azt a teológusok hangsúlyozzák is, hogy indokolatlanul, ingyen éri az embert a bűnbocsánat, a megigazulás és különböző áldások, ajándékok átadásával, és az ember semmit sem tehet érte: nem az ember cselekedeteire adott válaszként jön, hanem teljes mértékben Isten döntésétől függ. Ugyanakkor ehhez hozzá kell tenni, hogy Isten örömét, boldogságát fejezi ki és közvetíti, nem pusztán jogi jellegű, hanem sokkal inkább személyes, „baráti” közeledésre utal. Megjelenése az ember életében is örömöt és boldogságot eredményez, valamint olyan „atmoszférát”, amelyet a kharisz szó többi jelentése is jól kifejez: kellemesség, gyönyörűség, öröm, kedvesség, kedvezés, szívesség, jóindulat, jótett, hála, elismerés, köszönet, viszonzás.

Hasonlóképp a görög szó kedveltséget, tekintélyt, tiszteletet, sikerességet is jelent, amelyek szintén megjelennek, ha valakin „kharisz van” (innen ered karizmatikus szavunk is: „különleges, megtanulhatatlan képességekkel, tehetségekkel megáldott, kiemelkedően sikeres, népszerű ember”). Az Újszövetség egyik legalapvetőbb tanítása szerint az ember kizárólag Isten khariszából kaphat bűnbocsánatot és válhat igaz emberré, azaz kizárólag így képes üdvözülni, örök életet kapni.